Könyvforgató

Kettős érzésem van. Mészáros Dorka: A pszichológus nyomozó sorozat Tetszik is, de hagy is kívánnivalót maga után. Pörgős, ötletes, együltő helyben el lehet olvasni. Viszont nekem túl filmszerű. Ami a cselekmény tempója miatt jól mutat, de a szereplők személyiségének kibontakoztatásáhozhoz kevés. És itt jön a bökkenő.  Ugyanis ki nem állhattam a női főszereplőt. Legalábbis a szerző annyira ellenszenvessé tette az első részben, hogy a folytatásokban hiába működött dinamikusan a csapat, én Réka karakterével nem tudtam megbarátkozni. Ellentétben a regény karaktereivel, én nem felejtek. Kommenteket olvasva rájöttem, hogy olvasókat vesztett ezzel az unszimpatikus nővel a szerző. Pedig ha valaki a második vagy a harmadik részt olvassa először, akkor egy megszokott hátterű, mentalitású nyomozót kap. De a karakterek, mint írtam, szerintem sekélyesek lettek.  Réka és Toni a legjobb nyomozók (csak azért, mert ezt mondják), Márk alezredes egy mindenható varázsló, aki mindent el tud intézn...

 Bár nem vagyok híve annak, hogy egy szerző önálló köteteit összehasonlítsam, Bridget Colljns egyedi stílusa miatt mégis akaratlanul megtörtént ez az összevetés. Bridget Collins: A pőre fény Önmagában ez a kötet jó, de a korábbi regényeit alapul véve, valami mégsem úgy sikerült, mint szokott. Valahogy túl egyszerű volt a regény felépítése, nem volt benne az a játékosság, mint a Könyvkötőben vagy az Árulásokban. Azoknál már a történet felépítése növelte az olvasás élvezetét. A Könyvkötőnél a jelen-múlt-jelen felállás, az Árulásoknál pedig a grand jeu megelevenedése, hiszen Patkány karaktere megnyitotta és lezárta mind az iskolaévet, mind a nagy játékot, mind az iskola sorsát. Már a Csendgyárban is tapasztaltam ennek a hiányát, de ott megvolt az írónőre jellemző szépirodalmi minőséggel megfogalmazott szöveg, vagy azok a mesés leírások, mint a lápvidéken álló könyvkötőház vagy Montverre masszív falai az évszakok változásában. De akkor vissza A pőre fényre. Hiányzott a korábbi regények...

Ha romantikus könyveket olvasol, de szeretnél kikacsintani a krimire, de nem a legvéresebbel akarod kezdeni csak valami könnyeddel, akkor ez a te könyved, a Szekszárdi vörös pedig a te sorozatod. Patkó Ágnes: Végzetes házasítás Számomra ez egy kis bugyuta történet. Tipikus női regény, amiket férfiolvasókként én messziről kerülni szoktam.  Csak azért olvastam el az első részt, mert odáig vagyok a kortárs magyar krimikért és legtöbbjüknek esélyt szeretnék adni.  Az első elment, a második nagyon jól sikerült és a harmadik, a Végzetes házasítas sem volt rossz. Az előbb azt írtam, bugyuta történet, ezt most kifejtem. Renáta a főszereplő egész nap shoppingol, főzőcskéz, takarítgat, ruhát próbál a barátosnéjánál, akivel pletyiznek, kibeszélik a pasikat, kevernek-kavarnak, kerítőst játszanak és ártatlan szemekkel tekintenek a világra, persze közben akad egy kis munka is, hiszen valamiből meg kell élni, ki kell fizetni a ruhákat.😉 Annyira naív és életszerűtlen a kialakult baráti társa...

 Ez a könyv több szempontból is eltér a sorozat első két kötetétől. Gráczer L. Tamás: Szentháromság Először vannak Buda és közvetlen környezetétől eltérő külső helyszínek (itt Kosztolánynál kezdődik a regény). Másrészt a Szentháromságban sokkal nagyobb teret kap az erőszak, a vér, az indulatok. Annyira, hogy most először aggódnom kellett a hóhér életéért. És ebben a részben végre teljesebb magyarázatot kaphattunk, mi volt az oka, hogy Marcus hóhér lett. Viszont a középkori világ bemutatása, hangulata semmiben sem tér el a korábbi részektől. Szeretem a történelmet, de történelmi regényt, főleg magyart nem szívesen olvasok, mert mi nagyon felmagasztaljuk a múltat és sérthetetlennek tartjuk. Viszont itt, miközben megjelenik Mátyás király, egy emberi uralkodó arcát mutatja. Nincs benne pátosz, mítosz vagy vakhit. Megmutatja, milyen politikai okok állhatnak egy-egy uralkodói döntés hátterében. Ha valaki olvasta mar a sorozat bármely részét, az tudhatja, hogy a hóhérnak van egy segítőtár...

 Úgy hiszem, hogy megtaláltam az idei év legjobb olvasmányát. Erich Maria Remarque: Győztesek és legyőzöttek Tavaly olvastam a szerzőtől a Nyugaton a helyzet változatlan írását, ami szintén egy remek könyv, de a nehéz témája miatt (bármennyire is rövid a könyv!) nem tudtam hamar kézbe venni a folytatását. Igazából érdekesek ezek a könyvek, ugyanis ha úgy vesszük semmi "extra" nem történik bennük. Az első könyvben fiatal katonák háborús napjait követhetjük nyomon, ebben pedig a béke beköszöntének megélését. Ugye milyen egyszerűnek hangzik? De csak olvasd el! Hallani fogod a robbanásokat,  a golyók süvítését, a katonák menetelését, reszkető félelmét, érezni fogod a fiatalság igazságtalan és kegyetlen halálát, az otthoniak ártatlan tudatlanságát. Aztán az ember elgondolkodik, legalábbis én megtettem. Vajon én mit tennék hasonló helyzetben? Vajon túlélném-e, ha igen mennyit változnék? Hogyan térnék vissza? Mi várna otthon? És a szerző pontosan ezekre a kérdésekre mutat példákat. ...

Szlavicsek Judit teljes joggal mondhatja, hogy balatoni krimiket ír, hiszen minden regénye a magyar tenger mellett játszódik és helybéli rendőrök nyomoznak. Szóval üdítő kiszabadulni a Pest-központúságból.🙂 Szlavicsek Judit: Végzetes Kékszalag Na, de a könyv. Szintén remekül megírt, alapos és hiteles történet. Társával egy nagyon dinamikus és működő csapatot alkotnak. És ami kifejezetten tetszett, hogy mentes volt a felső vezetők sürgetésétől. Viszont ebben a részben Kardos Júlia magánélete egy kicsit háttérbe szorult. Illetve nem volt olyan hangsúlyos, mint a korábbiakban.  Bevallom nem szeretem, ha egy krimiben több lelkizést kapok, mint nyomozást, de eddig itt egy tökéletes egyensúly volt, és ha nem a nyomozásról olvastam, akkor szorítottam Júliának, hogy sikerüljön egyenesbe vergődnie. Most viszont bezárkózott. Ami egy kicsit megzavarta az olvasásomat, az a visszaemlékezéses rész volt. Értettem és ötletes is volt a tragikus este 3 szemszögből való bemutatása, de engem zavart, ...