Bridget Collins: A pőre fény
Bár nem vagyok híve annak, hogy egy szerző önálló köteteit összehasonlítsam, Bridget Colljns egyedi stílusa miatt mégis akaratlanul megtörtént ez az összevetés.
 |
| Bridget Collins: A pőre fény |
Önmagában ez a kötet jó, de a korábbi regényeit alapul véve, valami mégsem úgy sikerült, mint szokott. Valahogy túl egyszerű volt a regény felépítése, nem volt benne az a játékosság, mint a Könyvkötőben vagy az Árulásokban.
Azoknál már a történet felépítése növelte az olvasás élvezetét.
A Könyvkötőnél a jelen-múlt-jelen felállás, az Árulásoknál pedig a grand jeu megelevenedése, hiszen Patkány karaktere megnyitotta és lezárta mind az iskolaévet, mind a nagy játékot, mind az iskola sorsát.
Már a Csendgyárban is tapasztaltam ennek a hiányát, de ott megvolt az írónőre jellemző szépirodalmi minőséggel megfogalmazott szöveg, vagy azok a mesés leírások, mint a lápvidéken álló könyvkötőház vagy Montverre masszív falai az évszakok változásában.
De akkor vissza A pőre fényre.
Hiányzott a korábbi regényekre jellemző, elgondolkodtató nyitott befejezés. Itt a Csendgyárnál is kézzelfoghatóbb lezárást kapunk.
Hiányzott az a varázslattal teli légkör, amit eddig megteremtett, szerintem ez volt a leginkább a valóságban játszódó regénye.
A karakterek önálló személyiséggel rendelkeznek, de egyik sem került hozzám közel.
És míg érthető, hogy az első világháború után a férfi lakosság jelentős részének elvesztése indokolná a női szereplők túlsúlyát, de én mégis hiányoltam legalább egy karakteres férfi alakot. Ugyanis itt minden főszereplő nő, a férfikarakterek pedig epizódszereplők csupán. De mint írtam ez a történelmi háttérrel elfogadható.
Sajnos a szerelmi szál engem abszolút hidegen hagyott, kicsit elhamarkodottnak, követhetetlenül gyors tempójúnak éreztem. És egyáltalán nem jött át, hogy a két főszereplő odáig van egymástól.
De, hogy a pozitív oldalát is bemutassam 🙂, mert amúgy a könyv önmagában tetszett, csak teljesen eltért az eddig megszokottól.
A legnagyobb pozitívuma is egy ilyen eltérés. Ugyanis ez a történet egy horror, illetve horrorelemekkel, falusi mítoszokkal átitatott történet.
A karácsonyi rész és az első megszállás leírásának elolvasása után, hát... kicsit jobban odafigyeltem a legapróbb zajra is 😄, pedig nálam nagyon ritka, ha egy könyv ezt el tudja érni (még Stephen Kingnek is csak egyszer sikerült).
Rendkívül érdekes az Arc története, a boszorkányos háttér, a rémalakok története. Én még bővebben olvastam volna erről.
Ezek miatt, a korrajz miatt, a sebesült katonák sorsának bemutatása miatt, jó olvasmány, de nálam elmarad mind a Könyvkötő, mind az Árulások mögött.
Értékelés: 4/5
♥️♥️♥️♥️💜
Megjegyzések
Megjegyzés küldése