Könyvforgató

Zajácz D. Zoltán: Balaton-trilógia Kedvemre való krimi volt, amikor elolvastam, de akkor még nem igazán tudtam ezt megindokolni. Aztán, ahogy leülepedett a történet nagyjából megtaláltam a válaszokat. 1. Agatha Christie-hez hasonló stílus De ezt nem koppintásként kell érteni. A Balaton-trilógia mindegyik részét egyfajta A. C.-s hangulat hatja át.  Egy, a krimi királynőjének könyveire is jellemző elegancia. Van benne szerelmi szál, ami pont az a fajta, amit én elfogadok és szeretek. Nem nyálas, nem drámai és nem komplikált! Finom és érzékeny. Nincs a rendvédelmi szervek közötti hatalmi harc, a nyomozók lehetetlennek tűnő küzdelme ill. illegális módok, hogy nyomozhassanak. Amiért rendkívül hálás vagyok. És pont emiatt a nyomozásra kerül a hangsúly, akárcsak egy Poirot vagy Miss Marple történetben. 2. Számomra örömteli, hogy a magyar írók találtak egy olyan helyszínt, ami tök jó kiindulási pont lehetne egy új alműfaj, a balatoni krimik hátterének. Hiszen a magyar tengert mindenki isme...

Natalia Sherba: Óramágus-sorozat Az Órakulcs Csalódtam, azt hittem a Harry Potterhez hasonló ifjúsági irodalmat kapok jól kidolgozott karakterekkel. Biztos vagyok benne, ha tizenévesként olvasom, nagyon tetszett volna. Olyan ez a regény, mintha a szereplők 8 évesek sem lennének. Állandóan hisztiznek, az összes hirtelenharagú, lobbanékony, mindenki verekszik. Aztán félnek, hogy kikapnak. Maga a téma érdekes, tetszik. De az egészet egyfajta kapkodás hatja át. Túl gyorsan pörögnek az események ott, ahol szükséges lett volna elidőzni, hogy árnyaltabb képet kaphassunk bármelyik szereplő motivációjáról. Egyik szereplőt sem tudtam igazán megkedvelni, közel kerülni hozzájuk. Semmiből felbukkanó alakok, sokat sejtetőnek próbálkozó, de sehova nem vezető párbeszédek. Példa: a főhős kérdez valamit az óramágusok világáról, hiszen neki ez új, ismeretlen közeg, mire azt felelik neki, majd később elmondják, aztán 2 oldal elteltével beavatják. Tehát nincs tétje a titkolózásnak, amúgy is minden titkot l...

Moesko Péter: Őszi hó Előre tudom, hogy ez a bejegyzés nem lesz a legfelkapottabbak között, hiszen nem egy agyonsztárolt író egyik könyvéről szól. Moesko Péter: Őszi hó Magam sem tudom, miért vettem meg. A történet (két fiú, egy lány felnőtté válása és útkeresése) nem azt a témát dolgozza fel, ami miatt egy könyv után kapnék. Krimi/fantasy olvasó énemet sem szólította meg a fülszöveg. Talán a borító vagy a cím. A könyv eseményeit én sem tudom jobban kifejteni, mert tényleg nem szól másról, mint a felnőtté válásról és az útkeresésről. És még arra sem jöttem rá, miért szerettem meg ezt a könyvet. Talán, mert az ezredforduló környékén játszódik, amikor én is ugyanannyi idős voltam, mint a szereplők, talán mert rengeteg ismerősöm kerekedett fel, hogy külföldön boldoguljon és emiatt barátságok forgácsolodtak szét? A vége ütős, vannak akik úgy fogalmaznak hasonló olvasásélménykor, hogy "gyomorszájon vágta őket" a végkifejlet. Itt azért ez erős túlzás lenne, de annyira zseniális a b...