Moesko Péter: Őszi hó
Moesko Péter: Őszi hó
Előre tudom, hogy ez a bejegyzés nem lesz a legfelkapottabbak között, hiszen nem egy agyonsztárolt író egyik könyvéről szól.
 |
| Moesko Péter: Őszi hó |
Magam sem tudom, miért vettem meg.
A történet (két fiú, egy lány felnőtté válása és útkeresése) nem azt a témát dolgozza fel, ami miatt egy könyv után kapnék. Krimi/fantasy olvasó énemet sem szólította meg a fülszöveg. Talán a borító vagy a cím.
A könyv eseményeit én sem tudom jobban kifejteni, mert tényleg nem szól másról, mint a felnőtté válásról és az útkeresésről.
És még arra sem jöttem rá, miért szerettem meg ezt a könyvet. Talán, mert az ezredforduló környékén játszódik, amikor én is ugyanannyi idős voltam, mint a szereplők, talán mert rengeteg ismerősöm kerekedett fel, hogy külföldön boldoguljon és emiatt barátságok forgácsolodtak szét?
A vége ütős, vannak akik úgy fogalmaznak hasonló olvasásélménykor, hogy "gyomorszájon vágta őket" a végkifejlet. Itt azért ez erős túlzás lenne, de annyira zseniális a befejezése, a szöveg, a könyvet átható melankólia együttese, a szereplők lelki világa, hogy utána napokig nem tudtam kikeveredni a hatása alól. Sőt, 2 hónappal az olvasás után is fel tudtam idézni azt a keserédes érzést, amit a vége kiváltott belőlem.
Azt hiszem az idei év legjobb magyar könyve lett nálam. 🙂
Ajánlást mellőzöm, hiszen nem egyforma az ízlésünk, de ha a közeletekbe kerül, bátran olvassatok bele.
Értékelés: 5/5
⭐⭐⭐⭐⭐
Megjegyzések
Megjegyzés küldése