Könyvforgató

 Ez a könyv több szempontból is eltér a sorozat első két kötetétől. Gráczer L. Tamás: Szentháromság Először vannak Buda és közvetlen környezetétől eltérő külső helyszínek (itt Kosztolánynál kezdődik a regény). Másrészt a Szentháromságban sokkal nagyobb teret kap az erőszak, a vér, az indulatok. Annyira, hogy most először aggódnom kellett a hóhér életéért. És ebben a részben végre teljesebb magyarázatot kaphattunk, mi volt az oka, hogy Marcus hóhér lett. Viszont a középkori világ bemutatása, hangulata semmiben sem tér el a korábbi részektől. Szeretem a történelmet, de történelmi regényt, főleg magyart nem szívesen olvasok, mert mi nagyon felmagasztaljuk a múltat és sérthetetlennek tartjuk. Viszont itt, miközben megjelenik Mátyás király, egy emberi uralkodó arcát mutatja. Nincs benne pátosz, mítosz vagy vakhit. Megmutatja, milyen politikai okok állhatnak egy-egy uralkodói döntés hátterében. Ha valaki olvasta mar a sorozat bármely részét, az tudhatja, hogy a hóhérnak van egy segítőtár...

 Úgy hiszem, hogy megtaláltam az idei év legjobb olvasmányát. Erich Maria Remarque: Győztesek és legyőzöttek Tavaly olvastam a szerzőtől a Nyugaton a helyzet változatlan írását, ami szintén egy remek könyv, de a nehéz témája miatt (bármennyire is rövid a könyv!) nem tudtam hamar kézbe venni a folytatását. Igazából érdekesek ezek a könyvek, ugyanis ha úgy vesszük semmi "extra" nem történik bennük. Az első könyvben fiatal katonák háborús napjait követhetjük nyomon, ebben pedig a béke beköszöntének megélését. Ugye milyen egyszerűnek hangzik? De csak olvasd el! Hallani fogod a robbanásokat,  a golyók süvítését, a katonák menetelését, reszkető félelmét, érezni fogod a fiatalság igazságtalan és kegyetlen halálát, az otthoniak ártatlan tudatlanságát. Aztán az ember elgondolkodik, legalábbis én megtettem. Vajon én mit tennék hasonló helyzetben? Vajon túlélném-e, ha igen mennyit változnék? Hogyan térnék vissza? Mi várna otthon? És a szerző pontosan ezekre a kérdésekre mutat példákat. ...

Szlavicsek Judit teljes joggal mondhatja, hogy balatoni krimiket ír, hiszen minden regénye a magyar tenger mellett játszódik és helybéli rendőrök nyomoznak. Szóval üdítő kiszabadulni a Pest-központúságból.🙂 Szlavicsek Judit: Végzetes Kékszalag Na, de a könyv. Szintén remekül megírt, alapos és hiteles történet. Társával egy nagyon dinamikus és működő csapatot alkotnak. És ami kifejezetten tetszett, hogy mentes volt a felső vezetők sürgetésétől. Viszont ebben a részben Kardos Júlia magánélete egy kicsit háttérbe szorult. Illetve nem volt olyan hangsúlyos, mint a korábbiakban.  Bevallom nem szeretem, ha egy krimiben több lelkizést kapok, mint nyomozást, de eddig itt egy tökéletes egyensúly volt, és ha nem a nyomozásról olvastam, akkor szorítottam Júliának, hogy sikerüljön egyenesbe vergődnie. Most viszont bezárkózott. Ami egy kicsit megzavarta az olvasásomat, az a visszaemlékezéses rész volt. Értettem és ötletes is volt a tragikus este 3 szemszögből való bemutatása, de engem zavart, ...

Bármennyire is szerettem a Balaton-trilógiát, ez a folytatás csalódást okozott. Zajácz D. Zoltán: Moszkva, Balaton Ennek pedig legnagyobb oka, Laura karaktere. A korábbi regényekben Mátéval egy nagyon szerethető, kedves párost alkottak. Azokban érdekes volt nyomon követni Laura kriminálpszichológiai érdeklődését. Viszont itt Zoltán átesett a ló túloldalára. Laura mindent tud, a szakképzett nyomozók semmit. Sőt, szinte tőle várják a sikeres megoldást. Dühös vagyok, mert szerettem a lány karakterét. Idegesítő volt ez a mindenki mindenki haverja és ezért minden akadályt elgördítünk a nyomozás útjából felállás. Ez a haverkodás még magyar viszonylatban elfogadható(bb), hihető(bb), de hogy nemzetközi szinten működne? Idegesítő volt, hogy MINDENKI kivétel nélkül úgy állt a nyomozáshoz, hogy megoldjuk, mert Laura velünk van. Akkor minek tanultatok rendőrnek, nyomozónak, ha a munkátokat egy mezei pszichológus is el tudja végezni? Rémesen bosszantó volt, hogy a rendőrségi nyomozás elakadását Lau...

Ez most egy hosszú bejegyzés lesz. És negatív. Zajácz D. Zoltán: Moszkva  Balaton Ha már nem jött be, szeretem kicsit jobban kifejteni annál, mint hogy csak annyit írok oda: unalmas volt. Zajácz D. Zoltán Moszkva, Balaton regénye most mégis elérte, hogy kiírjam magamból azt, ami miatt nem jött be. Persze próbálom visszafogni magam, hogy ne legyek szőrszálhasogató. Kezdeném azzal, hogy a szerző első krimije a Véres Balaton nagy kedvencem volt, sőt az eredeti trilógiát én mindenkinek jó szívvel ajánlani szoktam. Ennek oka, hogy Zoli retró krimijei üde színfoltok voltak a feléledő magyar krimi piacán, másrészt én emiatt a sorozat miatt kaptam kedvet a hazai krimikhez. És ez odáig vezetett, hogy ma már sokkal szívesebben olvasok magyar krimit, mint külföldit. Emiatt nálam a "balatonos" krimijei a figyelmem középpontjában állnak. Ha az eredeti három regényt nézem, már ott is látható volt, hogy sajnos a szerző valamit elvesztett. Ebben Zoli elkövette azt a hibát, amit én nem tudok ...