Zajácz: Moszkva, Balaton (visszafogottabb vélemény)

Ez most egy hosszú bejegyzés lesz.

És negatív.

Zajácz D. Zoltán: Moszkva  Balaton

Ha már nem jött be, szeretem kicsit jobban kifejteni annál, mint hogy csak annyit írok oda: unalmas volt.

Zajácz D. Zoltán Moszkva, Balaton regénye most mégis elérte, hogy kiírjam magamból azt, ami miatt nem jött be. Persze próbálom visszafogni magam, hogy ne legyek szőrszálhasogató.

Kezdeném azzal, hogy a szerző első krimije a Véres Balaton nagy kedvencem volt, sőt az eredeti trilógiát én mindenkinek jó szívvel ajánlani szoktam.

Ennek oka, hogy Zoli retró krimijei üde színfoltok voltak a feléledő magyar krimi piacán, másrészt én emiatt a sorozat miatt kaptam kedvet a hazai krimikhez. És ez odáig vezetett, hogy ma már sokkal szívesebben olvasok magyar krimit, mint külföldit.

Emiatt nálam a "balatonos" krimijei a figyelmem középpontjában állnak.

Ha az eredeti három regényt nézem, már ott is látható volt, hogy sajnos a szerző valamit elvesztett.

Ebben Zoli elkövette azt a hibát, amit én nem tudok elfogadni egy sorozatnál. Ez pedig az, hogy az addigi főszereplő nyomozót a harmadik részben parkolópályára helyezte.

Ettől függetlenül a történet még érdekes és jó volt. De itt már egyre nagyobb szerepet kapott egy másik szereplő Laura profilozói tanulmánya. Ennek a későbbiekben fontos szerepe lesz!

De akkor Moszkva, Balaton!

Tudni kell, hogy a sorozatnak csupán az első kötete játszódik végig a magyar tengernél, az összes többi részben csak érintik a helyszínt! Ezért szerintem nem igazán állja meg a helyét a "balatoni krimi" marketing címke.

Megpróbálok 3 pontra szorítkozni, amik nem tetszettek ebben a részben:

1. oroszok/szovjetek Magyarországon.

Röviden a hazánkban turnézó szovjet balettosokat kísérő három személy teljesen felesleges szerepeltetése. Egyrészt volt egy fejezet, ahol a 3 orosz beszélget. Mindegyiknek 2 keresztneve, egy beceneve és a családi neve is említésre kerül a fejezetben, de olyan összevisszaságban, hogy a végére azt sem tudtam, ki kicsoda.

Másrészt titokban akarnak valamit tartani, de egy tőlük független tanú 2 oldallal később beszámol a titokról a nyomozóknak.

Itt a történet egyik szereplőjéről kiderül, hogy disszidálni akar, de erre vonatkozó tervére előtte semmi jel nem mutat, ami egy jól megírt kriminél az olvasót rávezeti erre.

2. Laura

Mint említettem Laurát érdekli a profilozás, hivatalos munkája pszichológus. Egyébként ő a korábbi főnyomozó barátnője.

Na, ebben a részben minden tanult nyomozó úgy áll a feladata elé, hogy jaj, de jó, itt lesz Laura és akkor megoldjuk. Ha zsákutcába jutnak, akkor várják Laura megérzését. Itt megjegyezném, ezek a nyomozók a korábbi regényekben a saját eszük segítségével oldottak meg rejtélyeket, itt meg, mint akik csak odapottyantak, várják a csodát egy mezei pszichológustól. Szerintem a profilozás egy tudomány, nem pedig megérzés.

3. A gyilkosság megoldása.

Na ez az, ami Laura túltolása mellett kiakasztott.

Nincs tárgyi bizonyíték, nincs szemtanú!

A beismerő vallomást fenyegetéssel csikarják ki!

Na már most tudom, hogy a valóságban tényleg létezik olyan, hogy ha nincs is közvetlen bizonyíték, de a közvetettek egy irányba mutatnak, elítélhetnek embereket, de ez egy krimiben nem fair. Sőt, egy jó ügyvéd ezeket a "bizonyítékokat" simán érvénytelenítethetné. 

Rengeteg más is bosszantott ezeken kívül, tényleg egy utolsó: minden akadály elgördül a nyomozók munkája elől. Nem számít itthon vagy külföldön vannak. Olyan kapcsolati rendszerek vannak bizalmi alapon országok között, amit ma is megirigyelhetnének.

Értem, hogy bejött a retró krimi, és a kiadó szeretné meglovagolni a sikert.

De olvasóként ennél jobbat vártam.

Értékelés: 2/5

♥️♥️🖤🖤🖤