Fekete István: Tüskevár
A Balaton türkizkék vize, a nyári hőségtől fakózölddé tompult nádas és a természet rejtett életének ösztönös szabályszerűsége fogja felbonthatatlan keretbe ezt a történetet. Kötelezőként nem olvastam. Aztán 2005 körül a Nagy könyv versenyében bekerült a legjobb 12 könyv közé. Akkor vettem először a kezembe. Nem tudom megfejteni a könyv rám gyakorolt vonzását. És azt sem tudom megfejteni, hogyha nem lennék természetbúvár, ugyanilyen hatással lett volna rám. Fekete István írja benne: Lesz mit mesélni - gondolta egy pillanatra, de azután úgy érezte: pár szóval el lehet mondani mindent. Hiszen alig történt valami. És pontosan ezt lehet érezni, de mégsem. A halászat, csónakázás, halsütés közben, szép lassan Tutajost emberré formálja az őt körülvevő Berek. És Fekete István zseniálisan mutatja be, hogyan is éreznek (érzünk mi) fiúk/férfiak. Annyira hiányzik ez a mai életből! Nincs érzelgősködés, de tele van érzelemmel, nincs hisztizés, de van benne alázat és tisztelet az idősebbek,...