Fekete István: Tüskevár

A Balaton türkizkék vize, a nyári hőségtől fakózölddé tompult nádas és a természet rejtett életének ösztönös szabályszerűsége fogja felbonthatatlan keretbe ezt a történetet.

Kötelezőként nem olvastam. Aztán 2005 körül a Nagy könyv versenyében bekerült a legjobb 12 könyv közé. Akkor vettem először a kezembe. 

Nem tudom megfejteni a könyv rám gyakorolt vonzását. És azt sem tudom megfejteni, hogyha nem lennék természetbúvár, ugyanilyen hatással lett volna rám.

Fekete István írja benne: Lesz mit mesélni - gondolta egy pillanatra, de azután úgy érezte: pár szóval el lehet mondani mindent. Hiszen alig történt valami.

És pontosan ezt lehet érezni, de mégsem. A halászat, csónakázás, halsütés közben, szép lassan Tutajost emberré formálja az őt körülvevő Berek. És Fekete István zseniálisan mutatja be, hogyan is éreznek (érzünk mi) fiúk/férfiak.

Annyira hiányzik ez a mai életből! Nincs érzelgősködés, de tele van érzelemmel, nincs hisztizés, de van benne alázat és tisztelet az idősebbek, a tudásuk és a természet iránt. 

Nancsi néni, István bácsi egyéniségek. Néha vicces, néha tanulságos, néha komoly vagy szívszorító a történet. Kortalan és időtlen. Hiába tudjuk, hogy az 50-es években játszódik, akkor is mainak érződik.

Viszont ma már nem állja meg a helyét pár természetvédelmi álláspont:

-a szitakötő lárva nem káros!

- a hüllők, (ebben kígyók) elpusztítása tilos!

- a barna kánya lelövése tilos!

- a ragadozók és zsákmány a természetes egyensúly részei. Nincs olyan, hogy hasznos vagy káros!

Ez a regény nekem a Nyár könyve. Felnőttként is ugyanúgy átérezhető a vakációvárás izgalma, a kalandokkal teli nyár ígérete, a nyár, mint évszak atmoszférája, majd augusztus vége felé a visszasomfordáló tudat, hogy véget ért a szabadság, újra fel kell készülni az iskolára. 

De legfőképpen ez a Természet könyve. Szerintem nincs olyan természetszerető ember, akinek nem adott pozitív élményt a könyv olvasása. A vihar és a zivatarok leírása nálam a történet csúcspontja. 

És igen! Gyönyörűen megfogalmazott leírások kísérik végig az egész történetet:

A csalitokat most már vastagon átszőtte az éji köd, de a ködlepedők felett végigleng hamuszín kámzsájában az ébredés puha szolgája, a szürkület.

Olyan volt, mintha már emléknek született volna, a múló gondolatok puha földjébe, amelyből időnként majd előjön, és újra kivirágzik.

...egy-egy harkály mintha szögeket vert volna augusztus koporsójába...

Örök kedvenc.

Fekete István: Tüskevár

Értékelés: 5/5

⭐⭐⭐⭐⭐