Könyvforgató

  Annyi sok jót hallottam erről a sorozatról, hogy egy nagyon kedvező akció során beszereztem a 3 kötetet. S. A. Chakraborty: Dévábád-trilógia Izgatottan vártam, mert régen imádtam a fantasyket, de az utóbbi időben úgy éreztem, kinőttem belőlük, viszont hiányzott a műfaj. Gondoltam, talán ez a sorozat újra visszaránt ehhez a műfajhoz. Hát nem. Kezdjük. Bronzváros: Röviden és tömören a 600 oldal: egyedi, érdekes fantasyvilág, de nagyon sablonos történettel. Igazából az elején rájöttem, mit fogok kapni. És itt be is fejezhetném a véleményezést, mert szó szerint SEMMI váratlant vagy meglepetést nem hozott. A szereplők unalmasak, a főhős egy irritáló hisztérika. Nem emlékszem, hogy valaha főhőst utáltam volna ennyire. Egy 20-as évei elején járó agyilag tizenéves gondolkodású csaj, aki aztán hipp-hopp éretten viszonyul a világhoz, egészen addig, amíg varázsütésre megint visszavedlik idétlen tizenévessé. A szituációk sablonosak. Gyönyörű dzsinn (elnézést dév, mert a dzsinn szó sértő, még...

Ez megint az a fantasy, amitől azt érzem, csalódtam.  Samantha Shanon: A narancsfa-kolostor Különlegesnek hangzott, hogy epikus női fantasy. Ilyet még nem olvastam, így kíváncsi voltam, mit rejt ez a hangzatos kifejezés. Legyen úgy, hogy elfogadom az epikus jelzőt, ha azt veszem, hogy nagyszabású, széles területekre kiterjedő, látványos fantasy, aminek van történelme és célja és rengeteg szereplőt mozgat. De mit is takar a női fantasy? Az írónő szerint röviden azt, hogy minden kulcsszereplő, vezető, kormányzó és bárki aki képes tenni valamit az emberiségért vagy egy csöppnyi józan ész szorult bele, az a női nemből kerül ki. Ellenben minden férfi pipogya, teszetosza, szerelemittas, álmodozó vagy reszkető hülyegyerek, akik önmagukat is gyávának és alkalmatlannak tüntetik fel és akik mindentől összepisálják magukat (így van a könyvben is írva!).  Egy érzékeltető példa: az in királynő udvarában megjelenik a sárkány. Királynőnk, aki eddig a világtól teljesen el volt zárva, óvták mé...