Zajácz: Moszkva, Balaton (hosszabb, nyersebb)

Bármennyire is szerettem a Balaton-trilógiát, ez a folytatás csalódást okozott.

Zajácz D. Zoltán: Moszkva, Balaton

Ennek pedig legnagyobb oka, Laura karaktere.

A korábbi regényekben Mátéval egy nagyon szerethető, kedves párost alkottak. Azokban érdekes volt nyomon követni Laura kriminálpszichológiai érdeklődését.

Viszont itt Zoltán átesett a ló túloldalára.

Laura mindent tud, a szakképzett nyomozók semmit. Sőt, szinte tőle várják a sikeres megoldást.

Dühös vagyok, mert szerettem a lány karakterét.

Idegesítő volt ez a mindenki mindenki haverja és ezért minden akadályt elgördítünk a nyomozás útjából felállás.

Ez a haverkodás még magyar viszonylatban elfogadható(bb), hihető(bb), de hogy nemzetközi szinten működne?

Idegesítő volt, hogy MINDENKI kivétel nélkül úgy állt a nyomozáshoz, hogy megoldjuk, mert Laura velünk van.

Akkor minek tanultatok rendőrnek, nyomozónak, ha a munkátokat egy mezei pszichológus is el tudja végezni?

Rémesen bosszantó volt, hogy a rendőrségi nyomozás elakadását Laura MEGÉRZÉSEI mentették meg. Hozzá fordultak tanácsért, azok a nyomozók, akik korábban önmaguk oldottak meg komoly eseteket és ez a szakmájuk.

És persze Lauranak mindenben igaza van. Ha neki valaki unszimpatikus, akkor ő a rosszfiú, ha neki valaki kedves, ő ártatlan.

A 2 eset között semmi összefüggést nem látnak a hatóságok, DE mivel Laura azt mondja, mindenféle bizonyíték, bárminemű utánjárás nélkül nemcsak a magyar, de meg a szovjet szervek is tényként veszik, hogy a 2 eset összefügg.

Nyina disszidálása is olyan légből kapott, ahogy bizonyíték nélkül, tényként kezelik. Persze mint kiderül valós volt, de előtte semmi nem vezetett erre, egy elejtett szó nem szól semminemű disszidálási szándékról.

A történet hangulata illik a korábbi balatoni krimikhez, de ez is csak érintőlegesen játszódik a Balatonnál.

A nyomozás nemcsak Laura miatt, szerencsétlennek tűnt.

Erőtlen kihallgatások, ismétlődő válaszok.

10 milliószor elhangzik, hogy Bálint a nők kedvence.

Ami oké, legyen, de Kenézi el van ítélve, mert abba a lányba volt szerelmes, aki szintén Bálintért volt oda, ezért utálta a fiút.

Szerintem teljesen természetes, hogy ha vonzódunk valakihez, de az mást választ, akkor a kiszemeltjét nem fogjuk szeretni. Itt meg egyből valami kis eltipornivaló féregkent bántak vele azért, mert reménytelenül szerelmes volt.

De a gátlástalan, mindenkit kihasználó, megállapodni képtelen Bálint, szinte hőssé avanzsálódik, mert véletlenül teherbe ejtett egy csajt, akit addig is átvágott, majd kihasználta, hamis illúziókba ringatta, pedig a hátsó szándéka az volt hogy a „szerelmével” együtt Nyugatra lépjenek le.

És róla senki nem beszél elítélően.

Máté meg mint valami jövőbe látó mágus, folyton a rendszerváltás közelségét szajkózza, még a pontos idöpontját is megmondja (5 éven belül).

És sehol semmi közvetlen tárgyi bizonyíték a gyilkosságra, minden csak elméletben van meg. Nincs gyilkos fegyver, nincs szemtanú. A gyilkost megtévesztve (KGB-vel való fenyegetés, ÁVH-s procedúra keretében) kényszerítik vallomásra. Ezt később egy jó ügyvéddel simán megtámadhatná és semmissé tehetné, hiszen ERŐSZAKKAL kényszerítették vallomásra.

Szó áll szóval szemben, de bizonyíthatatlan.

A Magyarországon turnézó orosz balettosok részénél is teljesen felesleges volt a 3 kísérő titkolózásának leírása, mert csak olyat hallgattak el, ami később köztudomású volt. Emellett zavart, hogy mindenkinek 2 keresztneve van, és mindenkit azon szólítanak meg, plusz az író a vezetéknevüket is használta. Ez engem annyira megkevert, hogy a fejezet végére meg sem tudtam különböztetni a három vodkavedelőt.

Nagyon szeretem a Véres Balaton sorozat korábbi köteteit, mindenkinek ajánlgatni szoktam, de ez most csalódás volt.

Értékelés: 2/5

♥️♥️🖤🖤🖤