Stephen King: Az

ÚJRAOLVASVA!

Stephen King: AZ

Alapból nem rajongok a horrorért, a filmet látva pedig nem volt sok kedvem egy gyilkos bohóc értelmetlen vérengzését nyomtatott formában is megismerni.

De! Amiért mégis beadtam a derekamat az az volt, hogy a King-könyvet megfilmesítései sokszor köszönőviszonyban sincsenek az eredeti történettel.

Szóval első olvasásra meglepetés is volt, mert King zseniálisan mutatja be Derry életét, de csalódás is. Csalódás, mert mint a Setét Toronynál, itt is szinte nevetséges volt a Gonosz legyőzése. És az is zavart, hogy ösztönösen összehasonlítottam a filmmel.

De most időt adtam a történet kibontakozásának, nem siettem vele, és most csak pozitív dolgokat tudok írni róla.

Rendkívüli módon aprólékos és részletező az eleje, emiatt nem is igazán lehet "gyorsan" haladni vele, de emiatt szó szerint megelevenednek a szereplők. Elképesztő teljesítmény, hogy King rengeteg szálat visz a történetben és minden a helyére kerül, mindegyiket elvarrja.

Sikerült megértenem, mi célt szolgáltak az áldozatok a Vesztesek részéről; miért voltak Derry és a lakói olyanok, amilyenek.

Nem mondom, hogy a Chüd-szertartásnál komolyabbat ne tudtam volna elképzelni a nagy összeütközés pillanatára, de most ez az egész szépen belesimult a történetbe.

Továbbra sem féltem, ahogy eddig egy King könyvtől sem, de azt el kell ismernem, hogy a Ragyogáson kívül ennél éreztem egyedül egyfajta nyomasztó légkört.

Jó tanács, ha Kinget akartok olvasni: Soha ne a regényeiből készült filmet nézzétek meg előbb!

A King-történetek papíron válnak maradandóvá.