C. S. Pacat könyvei

C. S. Pacat: A rab herceg és a Hercegi csel

Azt hiszem, ha most újra felhúzom magam ezen a regényen, abba sem tudom hagyni a kritikáját.

Borzasztó! Pedig a leírás ígéretes volt. Azt gondoltam, kapok valami kis jó lélektani leírást, karakterfejlődést, drámai, izgalmas cselekményt. 

Hát nem!

Ez a regény tele van logikátlansággal.

Damen rabszolga lesz, eddig még oké, hiszen milyen izgalmas cselekmény következhet abból, ha egy herceg rabszolga sorsra jut.

Már a témafelvetés is izgalmas. Egy előkelő ember, aki világéletében az elit mindennapjait élte, egyik pillanatról a másikra lecsúszik, és mindaz, ami eddig az élete szerves része volt, elveszti.

Emellett azok, akikkel eddig egy körben mozgott, most felette állnak, az"urai" lesznek, neki pedig feltétel nélkül engedelmeskednie kell nekik. Ez már önmagában is egy elképesztően izgalmas lélektani történet lehetne.

De az írónő nem így gondolta!

Merthogy nem sima rabszolga, hanem ágyasrabszolga lesz. 

Na, gondoltam, heteróként egy meleg társadalomban szexrabszolgaként, ebből valamit ki lehet hozni. 

Ismét egy izgalmas lehetőség, amit kihagyott a szerző.

Ismét csak azt írom, egy elképesztő lélekfejlődésnek lehettünk volna szemtanúi. Elhiszem, hogy egy pornófilmben ebből a gazda-rabszolga felállásból mindkét félnek teljes szexuális kielégülés jutott volna, de ez nem egy pornófilm. Legalábbis nem láttam erre való utalást. 

Gondoljunk bele, van egy heteró férfi, akit eddig csak és kizárólag a nők mozgattak meg. És akkor nem elég, hogy rabszolgaságig süllyedt, de most ráadásul adva van, hogy a gazdája szexuálisan is kiélje rajta a vágyait, és neki ezt szó nélkül tűrnie kell, hiszen rabszolga! És a gazdája ugyanolyan nemű!

Ez egy nagyon mély, komoly, sokkoló dolog, ami beláthatatlan lelki sérüléseket okoz(hat). Már maga a folyamat is, hogy lecsúszik, egy zseniális könyvélmény lehetett volna, a helyzetet pedig súlyosbítja a szexuális szolgaság, ebből egy mélyreható, letaglózó könyvnek kellett volna lenni.

De nem!

Merthogy a főhősünk hidegen hagyja a "gazdáját", és ez fordítva is igaz. Csak hogy a cselekmény véletlenül se tartalmazzon drámai fordulatot kiderül, Damennek volt már dolga férfiakkal. Hát persze, elfelejtettem, hogy itt minden pasi a pasikra bukik. Azt hittem a fejemet a falba verem. Ebben így mi lesz az izgalmas? 

Ja, és a rabszolgasága abban merül ki, hogy perverz módon ki van láncolva, de amúgy egész nap csak a luxusszobájában dekkol. Azt nem is említve, hogy ugyan "rabszolga", de semmi dolga nincs. Csak ott van láncra verve a szobában??? Ja, van nyakörve, csakhogy még perverzebb legyen.

Másik kedvencem, hogy a szolgaságba jutott nemzettársai kijutásáért felajánlja az engedelmességét. Megjegyzem, egy uralkodó soha nem helyezi előtérbe a népét magánál, ez csak a mesében van. 

Arról ne is beszéljünk, hogy egy társadalom nem létezhet a másik nem képviselői nélkül. Értem én, hogy ez elsősorban férfiak közti "kapcsolatokra" fókuszáló sztori, de akkor felteszem a kérdést: Az égből pottyannak a fiúk? Mert itt csak Damen testvérének szeretője lesz terhes, ami azért is pikáns, mert a történet szerint itt mindenkinek azonos nemű ágyasai vannak, erre felbukkan egy NŐI! szerető! "Micsoda perverzitás!"

És a korbácsolás. Egek! A leírás alapján majdnem halálra verik Dament, de ő ebből egy hét után felépül és a végén még segít is Laurent-nek (ő a "gazda"). Annak, aki majdnem halálra verette! Na, ne már!!! Aki kapott már atyai vagy anyai pofont vagy keveredett verekedésbe, az biztos tudja, milyen fájdalommal jár. Itt viszont bőrt leszaggató korbácsolásról van szó! Basszus! Annyiban pozitív ez a jelenet, hogy Damen nagy szájjal odamegy, hogy majd ő nem mutat fájdalmat, de az első ütés után ez az elhatározása csődöt mond. 

Egy normális gondolkodású ember az első lehetőséget kihasználva elmenekülne vagy bosszút állna egy ilyen kínzás után. De biztos nem nyújtana segítő kezet! Persze főhősünk a végén meg tud szökni, de pár oldalas városnéző bolyongás után elfogják! Kis peches! Kár volt elindulnod!

C. S. Pacat: A rab herceg

És ha ez romantikus (???) regény, mert nagyon annak ígérkezik, akkor ezek ketten a folytatásban összejönnek??? Úgy, hogy majdnem halálra verette egyik a másikat? Ezek betegek. És éretlen gondolkodású az is, akinek ezután tetszik ez a könyv. Ez egy nagyon súlyos fizikai és lelki bántalmazás. Laurent érzéketlenül nézi a verést. Baszki! Vagy itt ez a szerelem dukál??? Mert akkor ez tényleg egy perverz fantáziavilág! 

Most komolyan, én abszolút nyitottan állok a meleg témához, de ez....

Összesen kb. 280 oldal, amiből a regény maga kb. 240 oldal, ezután egy novella jön, ami ugyan kapcsolódik a történet elejéhez, de ha nem írják le, akkor sem lett volna hiányérzetem. A maradék oldal pedig a második részből egy rövid előzetes. Tehát a 280 oldal 4/5-e csak a regény!

Ezek után fogom a fejem, hogy a szerző, mit is gondolt, amikor papírra vetette a gondolatait? Mit akart létrehozni? Mert valamit igencsak elszúrt. Sajnálom, mert egy nagyon ütős könyvet lehetett volna ebből kihozni, annyi jó lehetőség kínálkozott.

Gondolkodtam rajta, hogy újra kéne olvasnom, hátha felül tudom írni az ellenszenvemet, de amikor egy alkalommal belelapoztam és megpillantottam az engedelmesség szót, a rosszullét kerülgetett. Annyira butyuta az egész!

Két pozitívumot azonban tudok mondani.

Az egyik a könyv elején rajzolt térkép. Imádom a térképeket. Jól kidolgozott, átlátható. Az elején emiatt még lelkesen álltam a könyvhöz.

A másik Laurent karaktere. Soha ennyire nem utáltam még szereplőt. Egy abszolút közömbös, érzéketlen f@szkalap. De hogy ez az írónő érdeme-e vagy az alakja egyben az egész történet kivetülése, nem tudom. Rajta kívül senki nem hatott meg igazán, ő sem különösebben, csak Laurentet ki nem állhattam.

A szereplők egyhangúak, mindenki ebben az országban csak b@szni akar, unalomig. Párviadalok eredménye, hogy a győztes meghágja a vesztest, meg mindenért ez a "büntetés", de büntetés-e ott egyáltalán, ahol ez elfogadott aktus? Egy idő után fárasztó, hogy csak a szex foglalkoztatja őket, meg az, hogy találgatják, a két főszereplő szexelt-e vagy sem. 

Laurent és Damen "kapcsolatáról" meg ne is beszéljünk! Azt megértem, hogy Laurent utálja Damen országát, mert az ellenük vívott háborúban a testvére meghalt, de könyörgöm! elvileg azt sem tudja, ki Damen, akkor miért vetít ki rá ekkora dühöt, hiszen azt bármelyik abból az országból érkező foglyon is kiélhetné? Úr Isten! Csak fogom a fejem, most is, hogy ezt írom. Baszki. 

És még lesz két része!!!

Értékelés: 1/5, de legszívesebben 0-t adnék rá.

 💜🖤🖤🖤🖤

A hercegi csel

Annak ellenére, hogy a Rab hercegtől még mindig viszolygok, esélyt adtam a folytatásának.

És tetszett.

Azért nem egy elsöprő erejű könyvről van szó, de nagy megkönnyebbüléssel olvastam, mert a lapok között nemcsak fürdés, szex (erőszak) és az Engedelmeskedj! felszólítás olvasható.

Olyan érzésem volt, mintha Laurent és Damen a A rab herceg eseményeit abszolút figyelmen kívül hagyták volna. Az első oldaltól kezdve beszélgetnek, ami nagyon jót tett a történet folyásának, hiszen végre nemcsak a két fél közötti értelmetlen feleselések kerültek a szemem elé.

Hirtelen a legmegbízhatóbb szövetségesek lesznek, mintha az előzmény és a folytatás eseményei 2 különálló történetek lennének!

És történtek események! Egyik kaland a másik után. Amiből főhőseink, az aranyhajú Laurent és Stockholm-szindrómás rabszolgája Damen (természetesen mindegyikük szép és kidolgozott testű) sértetlenül kerülnek ki bármilyen összecsapás után, bármennyire fáradtak is.

Laurent aranyhajú, ezt ha akarnám sem tudnám elfelejteni. Vagy minden második oldalon le van írva.

Laurent eszes! Egy alig húsz éves politikai lángész, aki minden helyzetet átlát, mindenre van terve és mindig jól időzít. Tehát ha ők ketten bajba kerülnek, ne aggódjatok, mert nem fognak veszíteni. 

Laurent tévedhetetlen! Bár néha nagy színpadi drámák után kegyeskedik hallgatni rabszolgája ötleteire. 

Most is, mint A rab hercegben csak Laurent karaktere tudott bárminemű érzelmet kiváltani belőlem. Most nem utálatot.A többiek mind egy kaptafa. Unalmasak. Egyszerűen nem tudtam átélni az árulás után keletkező döbbenetet, a csaló leleplezését. Nem tudtam kötődni a karakterekhez, mintha a szerző elvárta volna, hogy nekem magamnak is éreznem kell a csalódottságot, de nem volt háttértörténet amiből kiindulva megérintett volna. 

Jordot sajnáltam a végén (egyből az olvasás után írom a neveket, mert nem fogom megjegyezni), ahogy Dament is, amikor Laurent szidta az apját.

De ennyi.

Ezerszer jobb olvasmány volt, mint A rab herceg, annak meg sem kellett volna születni, mert egyszerűen nem tudom elengedni az abban felbukkanó szadizmust.

Az úgynevetett "szerelmi szál"...inkább hagyjuk. Beteges, erre nem tudok mást írni. Mindkettőjük lelki sérült, az egyszer biztos. 

Megértem, hogy a tizenéves olvasók szeretik ezt a történetet, gondolom elsősorban ők voltak a célközönség, de felnőttként olvasva ez nem üt akkorát. Kalandregénynek elfogadható, romantikusnak erőltetett. 

A rab herceghez viszonyítva 5 csillag, de más könyvekhez ez a viszonyítási alap kevés.

C. S. Pacat: Hercegi csel

Értékelés: 3/5

💜💜💜🖤🖤