Michael Ende: Végtelen történet

Ha 3 szóval lehetne jellemezni: kortalan, filozófikus és fantáziadús.

Michael Ende: Végtelen történet

Kortalan egyrészt, mert a technikai vívmányok említésének hiánya miatt nem egyszerű a cselekmény korszakát behatárolni. Játszódhat éppúgy az 50-es, 60-as, 80-as években, de akár napjainkban is. 

Másrészt olyan általános gyermekeket érintő problémákkal is foglalkozik, melyek mindig aktuálisak lesznek (kiközösítés, önelfogadás).
Filozófikus, mert a mesék, kalandok átélése közben, nehéz vívódások után a főhősünk ráébred és elfogadja önmagát, megismeri, egy-egy döntése mekkora befolyással lehet a jövőre nézve, azaz bepillanthat a felnőtt élet legnagyobb veszélyébe, amiben saját felelősséggel rendelkezünk, melynek hatásait magunknak kell viselnünk, legyen az siker vagy kudarc. 
Alig telik el pár oldal és az író akkora mennyiségű fantasztikus lényt és világot sorakoztat fel, hogy mellette a leggazdagabb fantasyk is csak nehezen rúghatnak labdába. Oldalról oldalra egészen a végéig új és új teremtmények bukkannak fel, egyes mellékszereplők útjait függőben hagyva Michael Ende bebizonyítja, hogy Fantázia tényleg határtalan. A folytatás megírása rajtunk múlik.
Mesék, kalandok, álomlények, barátság, szeretet.
" Fantázia a Végtelen történet".

Értékelés: 5/5
♥️♥️♥️♥️♥️

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gráczer L. Tamás: Szentháromság

Mészöly Ágnes: Hajónapló

Stephen King: A ragyogás