Katy Hays: A kolostor

A Kolostor megvett a borítójával, ami elképesztően hívogató. Érdekes volt a fülszöveg is, hiszen a tarot kártya kutatása, használata főszerepet kap benne. Szóval én egy misztikummal átitatott, kicsit borongós, de a valóságban játszódó történetre számítottam.

Félig bejött a megérzésem. 

Katy Hays: A kolostor

A misztikus vonal egy idő után csupán erőltetetté váló sejtetésekre korlátozódott. Előkerül a tarot, jósolnak is, de semmi magyarázat nincs, mit jelentenek a kivetett kártyák. (A végén függelékként szerepelnek a magyarázatok). A fő vonal, hogy keresnek egy reneszánsz korabeli paklit, ami nincs meg, de a végére mégis meglesz. A tarot rész max ennyi. Többet olvastam a légkondikról, mint a tarotról! Na meg az éhségről!

Sajnos azt kell mondanom, hogy amikor eljutottam a könyv 3/4-ig, feltettem magamnak a kérdést: most akkor ez miről is szól?

A tarot mellékes, a "kemény munka" amivel dolgoznak láthatatlan, a karakterek sekélyesek.

De a főszereplő!

Kerülni szoktam a női főszereplős könyveket, nagyon ritka, ha elnyeri a tetszésemet. Itt sem történt meg.

Sajnos itt belefutottam abba, amitől tartottam: Női problémák (ruha, pasik, barátnősködés).

Egyik sem az én világom. Kifejezetten irritál, ha azt kell olvasnom hosszasan!, ki mit visel, kinek milyen a haja, ki milyen szagú, ki kivel fekszik le.

Ráadásul a főszereplőn ki sem lehet igazodni. Össze-vissza csapódik hol ehhez, hol ahhoz. A személyisége, de főleg a tettei zavarba ejtően kaotikusak. Abszolút labilis személyiség.

Csak néhány példa: először hű de vonzónak tartja a kurátort, utána teljesen elfelejti. Rachelt először semmibe veszi, majd nagy barátnők lesznek, utána meg elkezd ellene nyomozni. Leo, a kertész persze tűzbe hozza, "teljesen a hatása alá kerül", de mégis képes felnyomni a rendőrségnél a lopásért (tolvaj, de biztos hogy nem tudna gyilkolni), majd miután óvadékkal szabadul hirtelen beszélnie kell vele, mert tudja, hogy ártatlan! Hát a pasi helyében elküldtem volna a jó ....-ba.

A párbeszédek nullák, erőltetettek vagy épp üresjáratok. Nem jutunk velük előre. 

A krimiszál lapos. Egy nyomozót sem lehet ennyire az orránál fogva vezetni, mint az ebben szereplőt. 

A történet megoldása pedig..... hááát? Frász kerülget, amikor azt olvasom a leleplezett elkövetőről, hogy hátravetett fejjel nevet! 

Inkább ezt már nem is kommentálom. 

Nagyon sajnálom, hogy az amúgy kicsit balsejtelmes, kedvemre való hangulatú történet ennyire semmit sem adott. Nem mondom, hogy rossz olvasás volt, de jó sem. 

Megjegyezném, hogy a Kultkönyvek sorozat eddig sem remekelt nálam, de ennyire zavaros történet kiadására még tőlük sem számítottam.

Értékelés: 1/5

💜🖤🖤🖤🖤