Schmal Róza: A nagy folyó haragja

 A nagy folyó haragja iskolapéldája a jó ifjúsági irodalomnak.

Pontosan a középvonalon áll, sem nem túl gyerekes, hogy az idősebb olvasóközönséghez ne juthasson el, sem nem túl felnőttes, hogy a fiatalok elforduljanak tőle.

Schmal Róza: A nagy folyó haragja

Vannak benne harcok, véres összecsapások, családi tragédiák, elszakított családok/szerelmek, de mégis a fiatalabb korosztály számára is emészthetően vannak tálalva a konfliktusok. Nem mintha félteném a mai tizenéveseket, hiszen a médiában sokkal durvább és nyersebb képekkel is találkoznak, de itt a szülőnek nem kell attól tartania, hogy káros hatással lesz a történet a fiatalabb olvasóra.

A regény egy összetett történet egy politikai okokból szétszakított családról, de olyan könnyed és érthető nyelvezettel bontakozik ki a sorsuk, hogy a lapok félelmetes gyorsasággal fogynak. Meg merném kockáztatni, hogy ez a történet, ha rá nyitott olvasót talál meg, olyan hatást válthat ki benne, mint az én korosztályomban a Harry Potter világa, azaz vele megszeretheti az olvasás világát.

Kaland, szerelem, háború, tenger, csaták, árulások, királyok, hercegek, paloták, hajók és folyók.

Felnőttként kellemes elidőzés volt újra egy képzelt világban  találni magam. Nosztalgikusan visszaidézte azokat az éveket, amikor nálam is a fantasy volt az elsődlegesen fogyasztott műfaj.

És bár úgy érzem, kinőttem ebből a zsánerből, időnként engedek egy-egy történetnek, mert nagyon szeretném, ha újra elvarázsolhatnának a képzelet világában játszódó mesés történetek.

A nagy folyó haragja ebben sikerrel járt. 

És a másik nagy erénye, hogy ismét megerősítette bennem, hogy jó történetekért nem kell feltétlenül külföldi írók munkáira várni.

Értékelés: 5/5

♥️♥️♥️♥️♥️


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gráczer L. Tamás: Szentháromság

Mészöly Ágnes: Hajónapló

Stephen King: A ragyogás