Hidas Bence: A hamis Merkúr
Valamiért én arra számítottam, hogy az És mindent betemet a hó folytatásaként egy újabb 20-as évek sváb falujában történő krimit fogok újra kapni.
Tudom, hogy nagy elvárás, hiszen nem gyilkolhatnak egyfolytában német nemzetiségi falvakban, de az És mindent betemet a hó ötlete elnyerte a tetszésemet.
Kezdem a pozitívumokkal:
- a 20-as évek megelevenedett világa
- figyelemfelkeltő cím
- szemnek kellemes borító
- összetett, jól felépített krimiszál
 |
| Hidas Bence: A hamis Merkúr |
Mert sajnos hiába az ötletes előző kötet, nekem a Hamis Merkúrral több problémám volt, de NEM a krimiszálat illetően.
1. A főszereplő
Sorozatoknál előfordul, hogy egy-egy kevésbé fontos mellékszereplőt kiírnak, háttérbe szorítanak, majd később újra elővesznek. Ahogy a történet megkívánja, ez elfogadható.
De sehol nem teszik parkolópályára a főszereplőt!
Mivel sok könyvet olvasok, ezért sokkal fontosabbnak tartom, hogy ha egy folytatásos regény újabb része jön ki, akkor felismerhetőek legyenek a karakterek, elősegítve a gyorsabb újrakapcsolódást.
Na, itt Bence úgy eltűntette Pinellit, hogy csak pislogtam.
És teljes főszereplővé tette Márzayt.
Először azt sem tudtam, kiről is van szó. Mint írtam, sok könyvet olvasok és a szereplők nevei teljesen feledésbe merültek nálam. Annyi volt meg, hogy a főszereplő olasz, a segédje, pedig zsidó.
A regény negyedéig jutottam, mire el tudtam könyvelni, hogy itt hiába várom a tapasztalt "főszereplő" felbukkanását, mert a szerző teljesen kiiktatta.
Ez rettenetesen visszavett nálam a könyv élvezhetőségéből.
2. Felesleges mellékszál
Pár szóval: nem érdekelt a herceg általi összeesküvés alakulása.
Nem értettem, miért kellett oldalakat szentelni neki, amikor a cselekményt csak lassították, és utalásokkal vagy a végkifejlet leleplezésekor is elég lett volna elmagyarázni, mi miért volt.
Mert egyáltalan nem érdekelt, hogyan szerveztek be valakit és kinek a helye üresedett meg.
És a mellekszál miatt belezavarodtam az időbe is.
Egyszer 1924, majd 1925, aztán újra 1924 és újra 1925. Pontos hó és nap feltűntetésével. Ezek az időpontok olyan kis betűvel voltak odaírva, hogy igazából nem keltettek feltűnést. Csak azért figyeltem fel rá, mert a korábbi időpontok az összeesküvés fejezetei voltak.
3. Trianon kezelése
Ez nagyon rosszul sikerült.
Pár évvel vagyunk a Trianoni-békeszerződés sokkja után, ami a mai napig indulatokat gerjeszt hazánkban.
Ebben a regényben, hú, ezt nehéz megfogalmazni, de szinte semleges volt a hozzáállás. Csak a herceg elvesztett területe és kisstílű felháborodása jelentette a békeszerződés súlyát. Nem éreztem, azt a zsigerekig ható traumát, amit kiváltott. Mert nem mindenkinek szakadtak az ország határain kívül rokonai, de az össznemzeti veszteséget mindenki érezte.
És mintha mindenki, aki ellene lenne a területvesztésnek, az a béke ellen lenne felállást éreztem.
Most komolyan! A 40-es évekig ez uralta a politikai hangulatot, Trianon nélkül meg sem érthető Magyarország 20-30-40-es évek politikája. Itt meg, mint a jövőbelátó bölcsek, elítélik azokat, akik felszólalnak ellene. Miközben a társadalom nagy része (tanult/tanulatlan, szegény/gazdag) igazságtalanságként élte meg a világháború lezárását.
4. Dercsei
Kedvelem a karakterét.
Azaz kedveltem addig, amíg el nem kezdett inni.
Ezt nem is értem. Le van írva, hogy nem szereti az italt, erre benyakal egy üveg pálinkát és kezd rendszeressé válni nála az alkoholos állapot.
Értem, hogy magánéleti gondjai vannak, de annyira unom ezeket az alkesz nyomozókat, hogy nagyon remélem, nem ez lesz belőle, mert akkor feladom a sorozatot.
Nálam az alkoholizmus egyenlő az akaratgyengeséggel. És az egyik legutálatosabb dolog.
Amúgy is rengeteg alkesz van és mintha elvárás lenne, hogy egy idő után mindenki (főleg a férfiak) igyanak. Nem. Mégha nem is jut el mindenkihez minden regény, de ne állítsuk be az alkoholt problémamegoldásként.
Ha a szerző Dercseit időben leszedi az italról, mert felelősségteljes hozzáállása lesz, úgy rendben van. De zugivó, remegő alkeszről nem szeretnék olvasni.
Értékelés: 2/5
♥️♥️🖤🖤🖤
Megjegyzések
Megjegyzés küldése