N. Nagy Zoltán: Lelkek őrzője

Szerintem képben vagyok a kortárs magyar krimiben. 

Ha mindenkitől nem is, de a legtöbb ismert krimiírónktól olvastam.

N. Nagy Zoltán: Lelkek őrzője

Szlavicsek Juditnak köszönhetem a legerősebb női nyomozót, Zajácz D. Zoltánnak a retrós balatoni érzést, Cserháti Évának a rejtett történelmi eseményeket, Mészöly Ági regényeit úgy szeretem, ahogy vannak 😊, Kondor Vilmosról nem is beszélve de N. Nagy Zoltán (persze kizárólag ez a saját véleményem) a legjobb.

Ha röviden kéne fogalmazni, akkor ugyanolyan színvonalas és összetett, mint a Keselyű-trilógia. 

Továbbra is tartom azt a véleményemet, ha nemzetközi szinten kéne bemutatkoznia a magyar kriminek, N. Nagy Zoltánnak kéne képviselnie azt.

Mind a Keselyű-trilógiát, mind a Lelkek őrzőjét áthatja egy megfoghatatlan baljós, fenyegető atmoszféra. Ez hatalmas egyediséget ad a regényeknek.

Mellettük Barbie-rózsaszín világot mutat az összes hazai krimi és cukormázzal van leöntve a leggonoszabb indíték is.

Itt nincsenek nyugodt pontok, nem érezni a biztonságot. Nem lehet megbízni senkiben.

De a legnagyobb erőssége, hogy olyan témákat is érint, amik nagyon érzékenyek. De mindezt olyan finom utalásokkal, hogy szerencsére nem kell átélnünk a borzalmakat. Szó szerint megérinti a lelket.

És a regényei után én mindig úgy érzem, valami eltévedt lélek vagyok itt a Földön, mert képtelen vagyok elhinni, hogy tényleg léteznek ennyire gonosz emberek és kegyetlen bűncselekmények Magyarországon, a közvetlen közelemben.

Bíztam benne, hogy a Keselyű-trilógia után is a kedvenc kortárs magyar szerzőm marad Zoli, és nem kellett csalódnom. 

Olvassátok bátran, mert egyedi színfolt a krimik között.


Értékelés: 5/5

⭐⭐⭐⭐⭐


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gráczer L. Tamás: Szentháromság

Mészöly Ágnes: Hajónapló

Stephen King: A ragyogás